Nő, aki csábít

A kép forrása: http://t7.hu/01ae

Pár perce olvastam egy cikket, ami azt boncolgatja, hogy vajon a megcsalás önbizalmat ad-e, illetve felteszi a kérdést, hogy ki az, aki elkövethet ilyet? Egyértelmű és határozott válasz persze nem érkezik, inkább amolyan bulvárosra sikeredett összeállításnak tűnik. Amivel persze nincs is semmi gond.

Csupán egy-két gondolat jutott eszembe a téma kapcsán.

Az említett cikk szerint, akinek nincs semmi önbizalma (legalábbis ami a párkapcsolatot és a hódítási képességet illeti), nem fog kikacsintani a kapcsolatból, mert nem lesz elég bátorsága hozzá, nem vállal kockázatot: “valószínűleg nem lesz hűtlen, mert a félrelépéshez kell a kockázatvállalás”

Hm!?
Aki csal, megcsal, kilép a kapcsolatából, de csak arra a rövidebb, vagy hosszabb időre, hogy jól érezze magát, hogy csábítson (vagy hódítson), meglehet, hogy vagány, és duzzad a vágytól, és várja, hogy ezt máskor is megtehesse, ugyanakkor figyelmen kívül hagy pár kritikusan fontos dolgot, amik nem csupán a saját életét rombolják alattomosan, hanem a környezetében élőkét is.

Mi a megcsalás ára?

Szerinted ki és mit nyer a hűtlenséggel?

Aki megteszi, nyer(het). Szenvedélyt, vágyat, a másik ember csodálatát, szerelmét, ölelését. Csupa mámor, csupa önfeledt boldogság. Boldogság?! Na azért azt nem mondanám. De erre még később visszatérek.

Mit nyer a harmadik (külsős) fél? Egy vágytól duzzadó szeretőt, akitől – jó esetben – megkapja, azt amit szeretne: elismerést, bizsergést, romantikát, szexet, és minden mást, ami egy ilyen légyottba (vagy kapcsolaton kívüli kapcsolatba) belefér. Ezen felül nyerhet reményt egy új kapcsolatra, és egy kis önbizalom felturbózást. És mit nyerhet a megcsalt fél?

Ha mit sem sejt, akkor nyerhet egy kevésbé zsörtölődős, akár még romantikázós társat – hiszen a lebukástól való félelem sok mindenre képessé teszi az embert. Ha a társunk – aki megcsalt minket – nem állandó kikacsintgatásokat tervez, csupán egyetlen alkalommal megtörtént esetről van szó, és ezt már meg is bánta – és mi, mint megcsalt fél nem tudunk a megcsalás tényéről – , nyerhetünk egy figyelmesebb, odaadóbb és hozzánk jobban kötődő, akár azt is mondhatjuk, hogy hűségesebb társat.

Ki mit veszít, azaz mi a hűtlenkedés feketelevese?

Feketeleves

A kép forrása: http://t7.hu/01ah

Ha megvizsgáljuk azt, ki mit veszít, érdekes képet kapunk, hiszen a megcsalt fél – lehet ez a feleség, férj, barátnő, vagy barát – mindenképp egy hazugság áldozata lesz. Ritka az a társ, aki azonnal bevallja, hogy “megcsaltalak, jó volt, de többé nem teszek ilyet”. Ez lenne az őszintébb viselkedés. (Nem teljesen őszinte, de mindenképp őszintébb.) Tehát hazug kapcsolatban él tovább a megcsalt fél. Mindaddig míg ki nem derül az eset. Szerinted, mi történik akkor, ha kiderül minden (vagy csak egy-két részlet)? Milyen lesz a “szenvedő fél”? Vidám, boldog, levert, sértett, dühös, ellenséges? Milyen lesz a bizalom a két ember között? Előfordulhat, hogy csorbul?

Naná!

És lesz a kívülálló harmadik fél helyzete? Ő a legnagyobb nyertes? Vagy vesztes? Ha vele marad a csaló fél, jól érezheti magát, de vajon – tudatosan vagy tudat alatt – nem fészkelheti-e be magát az a gondolat, hogy “ha ezt megtette az exével, nem teheti-e meg ugyanezt velem is”? Ha igen, már nem beszélhetünk felhőtlen kapcsolatról.

Ha pedig a hűtlenkedő fél visszatáncol, a harmadik fél lesz az átvert, becsapott, ígéretekkel átvert személy, aki szintén nem lesz ettől a ténytől boldog(abb). És mi van a csalóval?

Ő vajon csak nyert? Izgalmat, kalandot, boldogságot, reményt, önbizalmat? Hát nem! Boldogságról akkor beszélhetünk, ha őszintén élünk, vagyis ha gondolataink, érzelmeink és tetteink összhangban vannak, ha nyíltak, egyenesek és őszinték vagyunk kapcsolatainkban is. Nyilván a megcsalásban legalább egy embert átverünk (az aktuális párunkat – férjünket, feleségünket), de lehet, hogy a harmadik fél is. Ha nem vagyunk őszinték, akkor jön a félelem, az önigazolás, hazugság, a színjáték, a felesleges körök futása. Na és ez mit okoz? Hát semmiképp sem önbizalom növekedést. Akár mennyire is vagányak, akármennyire is hódítók és csábítók vagyunk, ez maximum egy csipetnyi igazolása annak, hogy “nem vagyok túl rossz”. De szó sincs arról, hogy ez önbizalom építésről szólna.

Mi a fair, érett, felnőtt magatartás?

Ha nem jó a kapcsolat, vess neki véget! Nem a kapcsolatnak, hanem a minőségének. Tegyél meg mindent, hogy jobb legyen. Ha pedig nem akarsz már sem időt, sem energiát beletenni a jelenlegi kapcsolatodba, ne légy genya, ne akard galádul kihasználni a párodat. Egyszerűen csak vess véget a kapcsolatodnak. Mindegy, hogy házasságban élsz, vagy sem, a célod legyen az, hogy “válj el jól”, azaz rendezd a kapcsolatod a pároddal, mondd meg neki őszintén, hogy mi a véleményed, hogyan döntöttél, és költözzetek külön, zárjátok le a kapcsolatot.

Megjegyzés:
Az őszinte kapcsolatrendezésnél sokan “beleesnek” abba, hogy a rossz, vagy rossznak tűnő kapcsolatuk megjavul, és “jobb lesz mint új korában”, és együtt maradnak.

Amikor pedig tisztáztatok mindent, és különmentek, vagyis JÓL váltatok el, akkor érdemes csak belevágni egy új kapcsolatba. Addig nem. Különben az csak pótlék, és átverés lesz. Egy újabb szerepjáték. Ami viszont nem önbizalom fejlesztésről, önbizalom erősödésről, hanem önbizalom rombolásról szól.

Ha érdekel a téma, keress meg, akár ITT, akár egy tréningen, vagy konzultáción, ahol az őszinteség, az önbizalom és a kommunikáció mélyebb rétegeit is felszínre hozzuk, hogy valóban vidám, mosolygós és boldog kapcsolatban élhess. És… megnézzük azt is, hogyan lehet megcsalás után mégis jó, bizalommal teli és szeretetteljes a kapcsolatunk. (Lehet-e egyáltalán?)


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal!
Tudod, mi az, ami nélkül zátonyra futhat nem csak a vállalkozásod, a kapcsolataid, de az egész ÉLETED is?Nézz Utána Te Is!