Pihék a szélben

“Lágyan, mint két pihe,
melyeket a lágy szellő fúj,
úgy kerültünk egymás mellé,
össze-össze érve.
Kezdetben épp csak leheletnyit,
aztán meg egymásba gabalyodva.
És finom mozdulatokkal
repülünk, csak repülünk tova.
Együtt.
Kacagva,
libbenve,
lubickolva a mámor perceiben,
és közben kérjük,
sóvárogjuk
az idő megállását,
mert jó,
örömteli az a pillanat,
amit együtt röppenve tölthetünk.”

– Carl Bora –