Amikor kisgyermekként világra jövünk, még nincsenek titkaink, nincsenek rejtegetnivalóink. Pucéran állunk a világ előtt, sírunk, hallatjuk a hangunkat. Ez egy nagyon tiszta, ugyanakkor még kissé öntudatlan állapot.
Aztán, ahog
y telnek az évek, szülői figyelmesség vagy figyelmetlenség eredményeként több-kevesebb titkot gyűjtünk, rejtünk el. Legbelül. Ennek nagy része olyan titok, amit rejtve szeretnénk tartani, hogy még véletlenül se tudjon róla senki sem. A leplezésünk egyik legmélyebb bugyrában bizonytalanságunk, kicsinységünk lapul, vagyis nevezhetjük ezt önbizalomhiánynak is. Nem vagyunk túl jól önmagunkkal, nem tartjuk sokra magunkat, és nagyon sok mindenre képesek vagyunk annak érdekében, hogy ez tényleg sose derüljön ki.
Az emberek hajlandóak túlharsogón viselkedni, keményen tárgyalni, megfélemlíteni, uralkodni mások felett, kérkedni vélt hatalmukkal, pénzükkel. Sokszor láthatunk olyan embereket, akikről bizony a legtöbben azt mondanánk, hogy „neki aztán van önbizalma”, mert hangos, dumagép, nyomulós és szinte mindig ő van a közép pontban.
Sajnos legtöbb esetben épp az ellenkezője igaz: a túlzó önbizalom leple alatt egy esendő ember rejtőzik. Védőburokként öltenek magukra álarcokat és különféle mesterkélt szerepeket.
A rejtőzködés persze nem is igazán rejt el. Mert itt van pl. „…a pontosság, ami sokat elárul az emberek önbecsüléséről. Mindannyian tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik játékból teszik tönkre mások tulajdonát, akik drogokkal ártanak saját maguknak, akik nem biztonságos testi kapcsolatra lépnek bárkivel, és más módon is ártanak maguknak, részben azt is mutatják, mennyire nincs önbecsülésük. Nem érzik, hogy ők maguk fontosak, ezért senki és semmi nem fontos számukra. Hasonlóképp, akik nem tartják be megbeszéléseik időpontjait, azt fejezik ki, hogy te nem vagy fontos és az időd sem az, és akaratuk ellenére azt is üzenik, hogy saját idejük sem fontos.”
„Vannak olyan emberek, akik azért késnek, hogy fontosnak tűnjenek.”
Ez azért elég kemény álarc, nem?
Az ilyen emberek „…azt kívánják közölni: ‘Megvárathatlak, mert fontosabb vagyok, mint te.’ Aki azonban tud a sorok közt olvasni, ezt is megérti, hogy a késés azt is jelenti: ‘Nem túl nagy az önbecsülésem, ezért kétségbeesetten próbálom elhitetni másokkal, hogy nagy szám vagyok, úgy, hogy következmények nélkül lopom az idejüket.’ „
Tehát a cselekedeteink, még a legnagyobb igyekezetünk ellenére is képesek leleplezni féltett titkainkat.
Nem véletlen az sem, hogy a Bibliában olvashatsz ilyen gondolatokat: legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert övék lesz a mennyek országa. Nem szó szerint idéztem, de a lényeg benne van, vagyis legyél tiszta, ne őrizgess féltett titkokat. Két oka is van ennek:
- Előbb vagy utóbb kiderül mindaz, amit rejtegetsz. És ha mégsem, akkor is
- rengeteg energiádat emészti fel, ezzel jelentős mértékű – felesleges – stresszt okozva neked, na és általad a környezetednek is. Ráadásul ez a „látszat-fenntartás” elvonja a figyelmedet az igazán fontos dolgokról, céljaidról. Nem arra haladsz, amerre igazán szeretnél. Megrekedsz, és nem tudsz kiteljesedni, képességeid maradnak kihasználatlanul.
Mit tegyél hát?
Első lépésként nézd át életed: mit tettél eddig, mit demonstráltál eddigi cselekedeteiddel, milyennek akartad eddig láttatni magad, és ehhez képest Te milyennek tartod önmagad?
Nézd meg, van-e különbség a kettő között. Ha eddig eljutsz, óriási lépést tettél egy sikeresebb, boldogabb és gazdagabb élet felé. Tedd meg hát! Önmagadért és szeretteidért.
Aztán majd hamarosan innen folytatjuk…
—–
Idézetek Dan S. Kennedy-től származnak.
Ezen a weblapon elsősorban inspirációról, célokról, célmegvalósításról, önbizalomról, kommunikációról, valamint sportról és futásról szóló bejegyzéseket olvashatsz, hallgathatsz.