Oldal kiválasztása

kcs_leleplezes_02_08Ülök egy pohár bor mellett, és azon tűnődöm, vajon miért találkozunk rendszeres rendszertelenséggel azokkal, akikkel annak idején egy osztályba jártunk. Vannak akik középiskolás társaikkal találkoznak ritkábban, vagy gyakrabban, vagy bevált időszakonként, pl. 5 évenként, mások az általános iskolásokkal, vagy épp a fősulis, egyetemi csoporttársakkal. Talán olyan is akad, aki mindegyik csoporttal össze-összeül, és így akár minden évre juthat valamilyen találkozó.

Én most vagyok túl egy ilyenen. Húsz éve léptünk ki az általános iskola kapuján, és vannak olyan egykori társak, akik azóta nem is találkoztak. Ha voltál valaha ilyen összejövetelen, talán benned is felmerült, hogy miért is jó ez. Jó-e egyáltalán? Mire? Kinek?

Ezekre a kérdésekre legalább annyi választ lehet adni, ahányan vagyunk. Sőt, a különböző időszakokban is más-más okok vezérelhetnek minket. Van olyan, amikor csak egy jó bulira vágyunk, vagy épp jól esik iszogatni az egykori társakkal. Régi emlékek felelevenítésére is jó alkalom egy ilyen találkozó.

Vannak, akik szívesen vesznek részt, mások meg feszélyezve érzik magukat (bár ilyennel én még nem találkoztam). De akik nem érezték jól magukat anno az osztályközösségben, vagy akik azóta lecsúsztak, vagy bármilyen okból szégyellik magukat – életük bármely területe miatt -, lehet, hogy el sem jönnek.

osztalytalalkozo2
A bulin, a partin, a nosztalgián és az evés-iváson túl ad, vagy legalábbis adhat még valamit egy osztálytalálkozó. És itt most nem kifejezetten arra gondolok, hogy az egykori közösségből a hajdani szerelmek tüze újra fellobbanhatnak, vagy épp új párkapcsolatok, vagy üzleti együttműködések születhetnek – mert persze ilyen is előfordult már. Viszont ez pont ahhoz az élményhez kapcsolódik, ami miatt tollat, azaz billentyűzetet ragadtam.

sign-postsEzek a találkozók amolyan irányjelzők. Egyrészt láthatjuk, hogy kiből mi, ki lett. Az egykori szótlan csendes kislány harcias amazon lett, vagy egy sikeres vállalkozás céltudatos vezetője, vagy megrögzött agglegény-típus mára háromgyerekes családapa lett. Ki belföldön, ki külföldön él. Láthatsz megannyi különös – és bevallom, számomra – csodálatraméltó életet, hiszen mindenki a rendelkezésére álló és felismert lehetőségeinek a maximumát hozza ki életéből, és nem ritkán olyan megélt eseteket lehet hallani, ami legtöbbünket összeroppantana, míg mások továbblépnek.

Az osztálytalálkozó – szerintem – egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy visszajelzést kapunk (legtöbbször önmagunktól), hogy az az út, amin haladunk, olyan út-e, amin a továbbiakban is mennünk kellene, vagy netán eljött a változások ideje? Persze nem mindig könnyű őszinte önvizsgálatot tenni, főleg akkor, ha az egész találkozó dorbézolásról szól. De…

ha mégis megtesszük, talán elegendő az is, hogy feltegyük magunknak ezt az egyszerű kérdést: az életem olyan-e, amilyennek szeretném?

Ha igen, szuper.
Ha nem, akkor jöhet egy másik: mit kell nekem tennem, hogy ahhoz az élethez közelítsek (vagy azt el is érjem), amilyenre vágyom?
Ha pedig megvan a válasz, az utolsó kérdés: megteszem-e mindezt?

Te megteszed?

Én még sok vidám, és megannyi élményben gazdag osztálytalálkozót kívánok magamnak, és persze mindenkinek, akik olvassa ezt a bejegyzést!

Egészségetekre!

kcs-2013-07-20-03b