Vannak, akiket megfertőz… és akkor már nincs menekvés!

Hogyan lehet 3 és fél óra alatt teljesíteni a maratoni távot,
család és munka mellett?

Papp Krisztával készülő interjú kapcsán rábukkantam egy remek beszámolóra, amit örömmel osztok meg veletek. Egy kis motiváció a futáshoz, a maratonhoz, amiben Szombathy Dóri mesél tapasztalatairól: futóférj, gyerkőcök, kezdetek, maraton. Kedvcsinálás azoknak is, akik még nem futnak, de érdekli őket. Hajrá!

 

Idén futottam életem második maratonját 3:30:06-os idővel. Ez számomra igazi csúcs, hisz a tavalyi eredményem 3:51:16.

2011 év elején kezdtem el futni a második kislányom születése után, de akkor még csak futópadon pár km-t, hogy kiszabaduljak a mindennapok taposómalmából, kikapcsolódjak a két gyerek mellett. Kellettek ezek az órák amikor csak magam vagyok és „kiengedhetem a gőzt”. Majd a 2011-es UltraBalatonon megfertőződtem! A férjemet kísértük el aki egy 10 fős csapat tagjaként futott abban az évben, és annyira tetszett a verseny hangulata, hogy a fejembe vettem, a következő évben én is részese szeretnék ennek lenni. Hazatérve belevetettem magam a „komoly” felkészülésbe. Az első versenyem a 2011-es Nato futás volt, ahol sikerült a 10km-t 55:12-es idővel lefutni. Előtte nagyon izgultam, mivel aszfalton a verseny előtti héten futottam először és féltem, hogy nehogy utolérjen a záróbusz :-).

Innentől kezdve nem volt megállás, heti 4-5 nap futottam, kisebb-nagyobb távokat. Ekkor még viszonylag egyszerű dolgom volt, mivel otthon voltam a gyerekekkel és csak a felügyeletüket kellett megoldani, de szerencsére a nagyszülők elérhető közelségben és rugalmasan rendelkezésünkre álltak. Mindig úgy futottam és annyit amennyi jól esett, de egy idő után ez már nem volt elég, nem tudtam gyorsulni. Egy nagyon kedves barátunkat megkértük, aki nagyon régóta fut, igen tapasztalt, szuper futó, hogy segítsen nekünk a felkészülésben, hogy írjon nekünk edzéstervet. 2011 decemberétől az ő előírt tervei alapján készülünk. Az edzések néha nagyon kemények , de eredményesek. 2012-ben 5 fős csapattal indultunk az UltraBalatonon, ahol igen jó helyezéssel értünk célba.

Évente több félmaratont futok, ahol lemérhetem a fejlődésemet. 2 év alatt elértem egy olyan eredményt amiről álmodni sem mertem. Valószínűleg ez a legnagyobb motiváló erő, hogy látom a fejlődést. Én nem voltam soha élsportoló, hobbi szinten rengeteg sportot kipróbáltam, úgy érzem a futás az amiben a legjobb eredményeket érem el.

Kezdetben azért választottam ezt a sportot, mert ez volt az ahol nem voltam időhöz kötve, akkor futottam amikor épp ráértem, mostanra már a futás köré alakítom a mindennapjaimat. Habár a felkészülések rengeteg lemondással járnak, szinte az összes szabadidőmet a futásnak szentelem és néha persze lelkiismeret furdalásom is van, hogy a gyerekeimmel töltött idő helyett futni megyek, de mostanra sikerült az életünket úgy kialakítani, hogy megteremtsük az egyensúlyt.

Én az a típusú futó vagyok aki egyedül szeret futni, a gondolataiba merülni… persze néha részt veszek közösségi futásokon is, de leginkább „magányos futó” vagyok. Egy-egy átmozgató, laza futás erejéig szoktunk együtt futni a férjemmel, de mivel ő sokkal jobb és gyorsabb futó, mint én, ezért ezek ritkán fordulnak elő, meg hát valakinek a gyerekekre is vigyázni kell :-)

További sok sikert kívánok Dórinak!

Ha tetszett ez a bejegyzés, és szeretnél további beszámolókat, inspiráló történeteket, tippeket olvasni futásról, edzésről, kövesd a RunningTime Hungary facebook oldalát, ahol hamarosan megjelenik egy interjú, melyben Lubics Szilviáról olvashatsz.