Oldal kiválasztása

Amikor kicsi voltam – de később is – a bátor szó mágikus hatással volt rám, és azok, akik igazán bátrak, azokra csodálattal és nagy-nagy tisztelettel néztem. A bátorság olyan volt számomra, mint valami különleges képesség, mellyel csak kevesen rendelkeznek.

Gondolkozz a bicikliden!Felpattantam a bringámra, és futás helyett ma így edzettem. Nem túl sokat, mert csupán 14, 5 km-t tekertem (de azt pörgősen). Időben sem tartott hosszú ideig, mindössze 36 perc volt az egész. Rövid edzés. Arra viszont pont jó volt, hogy közben a „bátor” szón, tulajdonságon röviden elmélázzak.

Ahogy tekertem a biciklimen, volt egy érdekes felismerésem. Egy kérdéssel szeretnék rávilágítani a lényegére. Íme:

Ki lehet bátor?

Ki, milyen ember lehet bátor? Vagy inkább azt kérdezem, számodra, mit jelent a bátorság kifejezés? Félelemnélküliséget? Erőt? Hatalmat?

A napokban beszélgettem erről több emberrel is, és volt néhány kifejezés, mely rendszeresen felbukkant a bátorság kapcsán. Az egyik ilyen a hős és hősiesség, a másik pedig a vakmerő. Akkor hát mi a közös és mi a különbség a hős, a bátor és a vakmerő között. Te melyik vagy, illetve melyik szeretnél lenni? Hős? Vakmerő? Netán bátor?

BatmanAz egyik legérdekesebb felismerésem, amit az előbb is említettem, biciklizés közben jött: a bátor is fél. Ezért lehet bátor. Ha nem félne, nem is beszélnénk bátorságról, hiszen csak gondolj bele, mennyire bátor cselekedet, megsütni egy tojást, vagy elkészíteni egy csésze teát. Sok mindent lehet bátor cselekedetnek nevezni, de pl. a teafőzés nem tartozik közéjük.

De miért?

Mert nincs benne semmi félelmet keltő. Semmi olyan, ami igazán kihívást jelentene annak, aki ezt véghez viszi. Most képzeld el azt, hogy egy ember besétál egy olyan kertbe, ahol 3-4 rottwieler masíroz. Mitől függ, hogy ez a férfi (vagy nő) bátor, hős, vagy vakmerő?

Rottweiler

Egy Rottweiler család – Forrás: http://t7.hu/01yz

1./
Ha egy kisgyermekről van szó, aki talán még kutyát sem látott, maximum könyvekben, ahol mindig az ember legjobb barátjaként ábrázolták, akkor teljes nyugodtan besétál. Ez nem nevezhető se bátor, se hősies, de még vakmerő tettnek sem, hiszen neki nincs olyan információja, ami arra sarkallná, hogy ez veszélyes, félelemkeltő hely lenne.

2./
Ha valaki úgy megy be, hogy valaki előtt ezzel szeretne felvágni (pl. egy srác a haverjai, vagy a barátnője előtt), és nincsen kutyaképző és -befolyásoló képessége, akkor ő… milyen is? Egyáltalán nem hős, de még bátornak sem nevezném. Inkább csak vakmerő. Feleslegesen kockáztatja a bőrét (életét).

3./
Ha lángol a ház, és tudja az illető, hogy a házban van egy kisgyerek, akit ki kell onnan menteni, máskülönben megfulladhat, akkor ő lehet bátor, és igen, nevezhetjük hősnek is. Főleg akkor, ha amúgy is tart a kutyáktól. Igen, akkor ő túl lép a saját félelmein.

OKÉ, akkor hát mi a különbség a hős, a vakmerő és a bátor szavakban és mögöttes tartalmakban?

Oskar Schindler

Oskar Schindler

Mindháromnál jelen van a félelem. Vagy a végrehajtó személy éli meg ezt a félelmet, vagy a szemlélődő közönség. Viszont HŐS senki sem lehet önmagában. Hősnek csak mások nevezhetnek valakit, és csak akkor, ha valami olyat tesz, amitől mások félnek, és ami igazán nagy kihívást jelent másoknak. Amire egyes emberek szerint, vagy egyes emberi csoportok szerint félelmetes, vagy egyenesen teljesíthetetlen, és egyben mások megsegítésére, megmentésére irányul a cselekedet. Persze előfordulhat, hogy a másik fél, vagyis az, akit hősnek kiáltanak ki, nem félt, és teljesen tudatában van annak, hogy ezt véghez tudja vinni. Vagy számára ez nem jelent hősies tettet. De olyan is előfordulhat, hogy igenis tele van a gatyája, de tudja, hogy jót tesz, hogy hasznos és értékes az, amit tesz, ezért félelmei ellenére mégis cselekszik. Ő hős és bátor is egyben.

Tehát a hős egy konkrét feladat végrehajtására irányulóan cselekszik. Egy célt valósít meg. Időnként előre eltervezetten, máskor meg spontán – saját értékrendje alapján – hozza meg azt a döntést, hogy „most neki cselekednie kell”. Ilyenkor nem matematikailag mérlegel, hogy mi lenne a jobb. Egyszerűen csak teszi, amit helyesnek ítél.

A VAKMERŐ az, aki olyat tesz, ami nem lesz mások előnyére. Öncélú, néha önfényező. Kellhet hozzá bátorság, de önmagára, vagy akár másokra nézve is veszélyes, és ártó is lehet. A vakmerő leginkább mások szemében kíván többnek, nagyobbnak és bátrabbnak tűnni, mint amit gondol arról, hogy őt eddig mennyire tartották ilyennek, vagy olyannak. A vakmerőség ebből adódóan gyakran olyan emberek sajátja, akik önbizalma nem teljesen szilárd, és ezzel próbálják önmagukat is tuningolni.

„Aki fél, de ennek ellenére cselekszik, mert tudja, hogy jót tesz – mindegy ki figyeli őt -, bátor és ember az emberek között.” – Carl Bora

A BÁTOR pedig egy olyan ember, aki tudja, hogy amit tesz, az kihívást jelent számára. A bátor nem mások szemében akar többnek tűnni. A bátor embernek általában van célja, konkrét célja, és annak érdekében cselekszik, de az úton, amin halad, sokszor találkozhat próbatételekkel, melyek akár meghátrálásra is késztethetik. A bátor ember hisz abban, hogy amit tesz, az helyes és szükséges is megtennie, annak érdekében, hogy előrébb jusson. Oda, ahová valóban megérkezni szeretne. Viszont nem kell, hogy olyan hatalmas kihívásokkal kerüljön szembe, ami mások számára (is) megvalósíthatatlan, vagy legalábbis annak tűnik. Lehet valaki úgy is bátor, hogy az, amit ő tesz, az mások számára teljesen hétköznapi cselekedet, viszont őt félelemmel tölti el. Akár retteghet is. Mégis megteszi.

A bátor tehát nem olyan ember, aki sosem fél, hanem olyan, aki át tud lépni félelmein. Természetesen van arra módszer, hogy egy-egy félelmet hogyan kezeljünk saját magunkban, és így egyre könnyebbé válik az az út is, melyen haladhatunk a céljaink felé.

Ha szeretnél bátrabbá válni, vagy ha szeretnéd akár a magánéleti, akár az üzleti életedet – legalább egy hajszállal – könnyebbé tenni, keress meg ITT, vagy gyere el egy tréningre, konzultációra!