Erőss Zsolt

Erőss Zsolt

Ezzel a címmel kaptam tegnap este egy e-mail Kasza Tamástól*. Él? Valóban? Te mit gondolsz?

Megmondom mit gondolok erről: az elmúlt napokban sok helyről rengeteg különböző véleményt hallottam, olvastam, és vitattuk meg egymással (vendégekkel, ügyfelekkel és barátokkal). Vannak, akik kifejezetten bírálják Zsoltot, mások meg éltetik és hősnek tartják. De mi a valóság Erőss Zsolttal kapcsolatban?

Ha esetleg nem ismernéd a történetet, akkor itt egy rövid összefoglaló arról ki is Erőss Zsolt, és mi történt vele:

“Végre megvan a magyar expedíciózás történetének 12-ik nyolcezrese! Nepáli idő szerint ma 18:00-kor, több mint 24 órás mászás után Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára.”

“Május 24-én vége a Magyarok a világ nyolcezresein Kancsendzönga-expedíciójának, mely egy sikeres csúcsmászás után tragédiával végződött: Erőss Zsolt és Kiss Péter is eltűnt a hegyen ereszkedés közben.”

Mindkét idézet a “Himalaja Expedíció – Magyarok a világ nyolcezresein” weblapról származik. Erőss Zsolt erdélyi születésű székely hegymászó, aki első magyar állampolgárként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát (Mount Everestet). Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója: tíz 8000 m fölötti csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton eltűnt. A csúcson, komoly védőfelszerelés nélkül eltöltött néhány nap után – az expedíció vezetője és több más hegymászó egybehangzó állítása szerint – már bizonyosnak tekinthető, hogy a két sziklamászó nincsen életben.

Zsolt még 2011-ben ezt mondta egy neki feltett kérdésre:

“Elég egyértelmű, hogy nem szabad a testi épségünket kockáztatni. Ugyanakkor a hegymászó attól hegymászó, hogy tudatosan vállalja a kockázatot, amely az eltervezett feladat végrehajtásával jár. Többnyire döntéseinken múlik testi épségünk, de azt is el kell fogadnunk, hogy érhet baleset. Jobb ezt elviselni, mint egy passzív életet, amely más nyűgökkel terhes.

Nem a hangzatos tragédia a legborzasztóbb

Nem csak az a lényeg, hogy egy ember egy balesetet túlél-e. Persze az adott személynek, a hozzátartozóknak, barátoknak fontos ez. Ez nem is lehet kérdés. Azonban a tragédiák, az izgalmas és hangzatos sztorik kapcsán (amiket a média időnként egy kicsit túlzó módon felnagyít), könnyű elsiklani azon a tényen, hogy nem a halál a legnagyobb tragédia. Erőss Zsolt és számos más sportoló (de nem csak sportolók) bebizonyították, hogy még az amputáció sem olyan nagy gond, mint az, ami annyi, de annyi embert érint.

Mi is ez a borzasztó tragédia?

Tudod, amikor ráütsz egy kalapáccsal a kezedre, azt érzed. Lehet, hogy jajgatsz is, hiszen fáj. Békákat is, ha főzni szeretnél, és beledobálod a lobogó forró vízbe, egyszerűen kiugrálnak. Nem így kell békát főzni, hanem lassan. Beledobod – még élve – a langyos vízbe, ahol ugye jól elvan, alágyújtasz, és lassú tűzön elkezded melegíteni. A békák észre sem veszik, nem is hadakoznak ellene. Megfőnek.

Na ez az, ami az igazi tragédia… főleg, ha emberekkel történik. És történik. Túl gyakran, és túl sok helyen. Erről viszont nem szólnak a hírek. Hiszen nem látványos, nem gyorsan történik – épp ez benne a “trükk”. Lassan végbemenő a folyamat. Langyos vízben élve, halálra unjuk magunkat. Más szavakkal…

“Nem az az élet tragédiája, ha katasztrófa ér, és azt nem éled túl. És nem is az a lényeges kérdés, hogy a borzalmakat túl fogod-e élni, hanem az, hogy eddig a pillanatig éltél-e egyáltalán?” – Carl Bora

Lehet álmok nélkül élni. Lehet megfelelni a környezet elvárásainak. Lehet jó képet vágni bármihez. De vajon tényleg csak arról szól az életünk, hogy túléljünk? Vagy arról, hogy megtöltsük élettel? Álmokkal, követendő és megvalósult célokkal?

Mielőtt bírálnál bárkit, erre mindig gondolj!

Amikor mások tetteiről mondunk véleményt, könnyű hibát találni a másik viselkedésében. Igen, bírálni nem nagy ördöngösség. Erre bárki képes, és rengetegen meg is teszik. Csak nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy megvizsgálják a másik szemszögéből is a dolgot. Malcolm Gladwell “A kutya szemszögéből és egyéb ritka nézőpontból” c. könyve is azt taglalja, hogy bizony nem csak a mi nézőpontunk létezik. De még csak nem is az általánosságban bevett szokások és szemléletek az egyedüliek a világban. Ha így lenne, nem sokat változott volna a világ az elmúlt pár tízezer évben.

Roger Bannister

Roger Bannister elsőként futott 4 percen belül 1 mérföldet

De változtunk. Változott az elképzelésünk a Földről. Volt lapos is, meg gömbölyű, volt már a mindenség központja is. Volt idő, amikor úgy tartották, hogy ember nem képes 4 percnél gyorsabban futni egy mérföldet. Ma az a sportoló, aki nem tud ennél gyorsabban megtenni egy hagyományos 400 m-es futópályán 4 kört és még pár métert, az már nem is számít kiemelkedően jó futónak. De talán azzal sem mondok újat, hogy nem is olyan rég a nőknek nem volt, nem lehetett más feladata, mint a család és a család körüli munkák. Ma pedig már országok és nemzetközi vállalatok vezetői között is vannak nők – kiváló és csodálni való teljesítményekkel.

A tavaly elhunyt Stephen R. Covey (és sok más nagy gondolkodó) vesszőparipája volt, hogy előbb a másikat akard megérteni, és csak utána megadat megértetni. Ez az alapja a társas kapcsolatoknak. Mert persze a másik emberre ráerőltetni akaratunkat, vagy legalábbis ezt megpróbálni, könnyűnek, gyorsnak és kézenfekvőnek tűnik. Pedig sok, nagyon is sok feszültség forrása ez. Hiszen mi történik, ha nem tudjuk érvényesíteni szándékunkat, vagyis a másik fél nem azt teszi és nem úgy viselkedik, amit és ahogyan mi szeretnénk? Esély van a bírálatra, sértődésre, harcra, ellenállásra, de még a kapcsolat megszakítására is. Üzleti kapcsolatok mehetnek tönkre, házasságok, gyerekek sérülhetnek, de országok is egymásnak eshetnek.

Mindezt azért, mert a saját szemüvegünkön keresztül, csak a saját igazunkat tartjuk egyedüli igazságnak. Miközben egy pici változtatásra lenne csupán szükség, vagyis meghallgatni a másik felet, és megnézni az ő szemszögéből is a dolgokat.

Erőss Zsolt, sok más saját célját követő emberhez hasonlóan, komolyan vette az álmait. Vajon hibázott, amikor így tett, és nem a családját választotta, vagy nem ült otthon jó családapaként? Mert hát ilyen vádakkal illetik az elmúlt napokban. Mégis, milyen egy jó apa? Kiért felelős? És egyáltalán, mi az, hogy apa? Milyennek kell lennie?

Ezekre a kérdésekre most nem szeretnék részletesen kitérni (talán majd egy másik bejegyzésben), de annyit azért hozzáfűzök, hogy talán az egyik legtöbb, amit egy szülő adhat a gyerekeinek:

  • segít, hogy stabil önbizalma legyen,
  • segít, hogy legyenek álmai és
  • segít, hogy ezeket meg is tudja valósítani.
Bruce McLaren

Bruce McLaren

Kívánom, hogy legyen még sok olyan ember, aki mer a korlátokon túlra tekinteni, aki képes másként gondolkodni, új távlatokat, új értelmet adni másoknak, pusztán azáltal, hogy saját álmait követi. Hogy emiatt önző lenne valaki? Ha önző, nem emiatt. És különben mennyivel önzőbb, mint az, aki szeretné a másik embert álmairól lebeszélni, csak azért, hogy olyan életet éljen, mint amilyet ez (a lebeszélő) ember szeretne, hogy éljen?!

“Valamit jól csinálni annyira fontos, hogy nem lehet ostobaságnak nevezni, ha a fejlődésre való törekvés közben halunk meg. Elpazarolnánk az életünket, ha semmihez sem kezdenénk a képességeinkkel – úgy gondolom, egy ember életét leginkább a teljesítményében, nem pedig az éveinek számában mérhetjük.” – Bruce McLaren, aki a McLaren F1-es csapat alapítója, tulajdonosa, versenyzője és mérnöke volt – 32 évesen, edzésen bekövetkezett balesetéig, melyben életét vesztette.

További szép és aktív napot, merész álmokat és sikeresen megvalósított célokat kívánok!

…és ha ehhez hozzátehet én is, ne késlekedj, keress meg bátran!

Üdv,
Csaba

Klopfer Csaba
http://klopfer.hu

 

Ui.: Szeretném figyelmedbe ajánlani önbizalom építő és inspiráló írásainkat, amit ITT találsz. Ezen felül pedig szeretnélek ösztönözni arra, hogy ne csak gürizz egész életeden át, hanem élvezd is azt, amit életnek nevezünk, és ehhez pedig ezt az írást ajánlom: Mikor lazítasz már?


* Kasza Tamás, a fent említett levelében azt írta, hogy Erőss Zsolt még él.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal!
Tudod, mi az, ami nélkül zátonyra futhat nem csak a vállalkozásod, a kapcsolataid, de az egész ÉLETED is?Nézz Utána Te Is!