Avagy mit hoz a Duna a katasztrófán túl?

Petőfi híd

Petőfi híd Pestről, reggel picivel 8 előtt, 2013-06-07

Milyen csodálatos a természet! Persze fájó, és anyagilag is kellemetlen, amit egy árvíz, egy cunami, egy földrengés okozni tud. Vannak, akik ijesztőnek gondolják. De ez akkor is csak víz! Az ijesztő gondolatokat meg az emberek társítják hozzá.
Ez a természet.
Hatalmas és méltóságteljes. Csodálatos, hogy ennek részesei lehetünk, és hogy a természet megmutatja. Bármennyire is uralni akarjuk, mi csak a fel- és sajnos kihasználói vagyunk, de az otthont, akkor is ő adja. Mi vagyunk a vendégek. Nem ő.

…és bizony jobb lenne harmóniában élni vele! De ehhez elengedhetetlen, hogy önmagunkkal is harmóniába kerüljünk.

Ki hajlandó erre manapság?!

Az emberek egymással – az árvízi védelem kapcsán, pl. a Margitszigeten – különös kapcsolatot alakítottak ki. Létrejött egy fajta harmónia, volt együttműködés, tettrekészség és segítő szándék, ami a kint dolgozó önkéntesek szerint is “annyira jó” volt.

A szomorú ebben csak az, hogy az ár elvonul, és ahogyan a víz, az emberek is visszahúzódnak, és eltűnik a harmónia, az együttműködés, a segítő szándék és a tettrekészség.

Pedig csak azt kellene csinálniuk, amit ma, ezekben a napokban. Ami pedig nem más, minthogy közös célért dolgoznak.

Gondoljunk csak bele, hogy most azért elég “szétszórt” emberek, laza csoportja jött össze, egy átmeneti célért, DE ha ez az ad-hoc csoportosulás ilyenre képes, akkor mi lenne abból, ha tudatosabban formálnák az emberek önmagukat és a környezetüket, ha valóban tennének a belső harmónia kialakításáért?!

A Csodálatos Vagy! küldetése valami ilyesmi. Ha szeretnél, tarts velünk! Kattints ide! >>


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal!
Tudod, mi az, ami nélkül zátonyra futhat nem csak a vállalkozásod, a kapcsolataid, de az egész ÉLETED is?Nézz Utána Te Is!